Az LCD képernyők mindenki számára ismerősek, és a mindennapi használat is több, de nem érti az LCD-képernyők működési elvét. Hogyan értsük meg alaposan? Először is, tudnia kell, hogy működik, lásd az alábbiakban annak megértéséhez:
LCD képernyő
Egyszerűen megfogalmazva, a képernyő alapelve, hogy elérje a kijelzőt, a folyadékkristályos anyag feltöltése a két párhuzamos lemez között, majd a folyadékkristályos anyag belsejében lévő molekulák elrendezését feszültséggel változtatni az árnyékolás és a fény céljának elérése érdekében átvitel. Megjelenik a különböző színárnyalatok, és mindaddig, amíg egy háromszínű szűrőréteg kerül hozzáadásra a két lemez között, színes kép jeleníthető meg.
LCD képernyő:
Az LCD folyadékkristályos képernyő szerkezete folyadékkristályos anyagot helyez két párhuzamos szemüvegbe. A két üveglap közepén sok függőleges és vízszintes finomhuzal van, és a rúdszerű kristálymolekulákat a feszültség alatt tartják, vagy sem, így változik. Az irányt, a fényt, melyet a kapott kép visszaverődik. Sokkal jobb, mint a CRT, de az ára drágább.
A folyadékkristály hosszú, rúdszerű molekulákból álló szerves vegyület. Természetes körülmények között ezeknek a rúd alakú molekulák fő tengelyei nagyjából párhuzamosak.
Az LCD-kijelző első jellemzője, hogy a folyadékkristályt két lap között kell elhelyezni, finom hornyokkal, hogy megfelelően működjenek. A két sík hornyai merőlegesek egymásra (90 fokos kereszteződés). Vagyis, ha az egyik síkban lévő molekulák észak-déli irányba vannak igazítva, a másik síkban lévő molekulák kelet-nyugati irányba rendeződnek, és két síkban helyezkednek el. A köztük lévő molekulákat 90 fokos csavarásra kényszerítik. Mivel a fény a molekulák elrendezésének irányában elmozdul, a fényt a folyadékkristályon való áthaladáskor is 90 fokkal csavarták. Ha azonban a folyadékkristályra feszültséget alkalmazunk, akkor a molekulákat függőlegesen átrendezzük úgy, hogy a fény közvetlenül csavarás nélkül közvetlenül távozhasson.
Az LCD második jellemzője, hogy polarizációs szűrőkre és magára a fényre támaszkodik. A természetes fény minden irányban véletlenszerűen kibocsátódik. A polarizációs szűrők valójában egyre finomabb párhuzamos sorok. Ezek a vonalak olyan hálót képeznek, amely blokkolja az összes olyan fényt, amely nem párhuzamos ezekkel a sorokkal. A polarizáló szűrő vonalai is pontosan merőlegesek az elsőre, így teljesen blokkolhatják azokat a sugárokat, amelyek polarizálódtak.
Csak akkor, ha a két szűrő vonalai teljesen párhuzamosak, vagy a fényt a második polarizáló szűrőhöz illesztették, a fény behatolhat. Az LCD két ortogonális polarizáló szűrőből áll, ezért normál körülmények között az összes behatolandó fényt blokkolni kell. Mivel azonban a két szűrő csavart folyadékkristályokkal van feltöltve, amikor a fény áthalad az első szűrőn, a folyadékkristály molekulákat 90 fokkal csavarták, és végül átmennek a második szűrőn. . Másrészt, ha a folyadékkristályokra feszültséget alkalmaznak, a molekulák átrendeznek és teljesen párhuzamosak lesznek, így a fény nem lesz ismét csavarva, így csak a második szűrő blokkolja. Röviden, a fényt el lehet tiltani, ha a tápfeszültség van, és a fényt áram nélkül lehet leadni. Természetesen a folyadékkristályok elrendezését az LCD-képernyőn is megváltoztathatjuk, hogy a fény bekapcsolásakor világítson és blokkolva legyen, ha nincs áram alatt.
